• Magyarország 22 történelmi borvidéke közül egyedül a Soproni Borvidékre jellemző az, hogy a gazdák nem a szőlőhegyre, szőlőterületeikre építették pincéiket. Védelmi szempontokat figyelembe véve pincéiket a városban a lakóházak alatt alakították ki.

• Napjainkban a kékszőlő-fajták aránya magasabb a Soproni Borvidéken, de ez korábban nem így volt. A középkorban a fehér szőlő volt a domináns. Levéltári adatok a Kékfrankosról először az 1895-ös évben tesznek említést. Ugrásszerűen ezekben az években nőtt a kékszőlő-fajták aránya.

• A poncichter szó német eredetű, a „Bohnenzüchter” kifejezésből származik. Poncichtereknek nevezték a németajkú gazdákat. Nagy szerepük volt a Soproni Történelmi Borvidék borkultúrájának kialakításában, a soproni bor hírnevének öregbítésében.
Honnan is ered a „Bohnenzüchter” kifejezés? A poncichterek szőlőik közé babot ültettek. Ennek kettős funkciója volt: egyrészt a bab hasznos a szőlő számára, mivel a babnövény gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élősködnek. Másrészt pedig babbal kívánták a gazdák pótolni bevételkiesésüket egy-egy rosszabb évjárat, szőlőtermés, fagykár esetén.

• Ha végigsétálunk Sopronban vagy a Soproni Borvidék bármely más településén, nagyon gyakran találkozhatunk a házfalról lelógó fenyőgallycsomóval. De mit is szimbolizál ez pontosan? Ezek olyan borkimérést jelölnek, melyekben saját bort értékesítenek. Ha fenyőgallycsomó van a ház oldalán, az adott helyen újborral várják a vendégeket; szalmakoszorúval vagy szalmaköteggel pedig saját óbort kimérő vendéglátóhelyre próbálják meg felhívni a gazdák az arra járók figyelmét. A fenyőgallyat vagy szalmakoszorút fehér és / vagy vörös szalaggal kötik át attól függően, hogy az adott helyen fehér- és / vagy vörösbort lehet-e kapni.

Soproni borvidék rovat további cikkei